Pécs város történetét erősen meghatározza a földalatti Pécs története. A római kori ókeresztény sírkamrák mai világörökségi jelentőségük mellett meghatározták a város középkori neveit is. A népvándorlások idején még látható temetői romok után lett először Quinque basilicae, majd Quinque Ecclesiae, végül Fünfkirchen, Peti Kosteli és Öttorony a város neve különböző nyelveken.
A középkori pincék a mai belváros alatt létesültek, és annak köszönhetik létüket, hogy a pécsi borosgazdák biztosabbnak látták, ha a városban tartják féltett nedűjüket. A hordóikat ugyanis a hegyoldalban rendszeresen megcsapolták. A török kortól kezdve több száz éven át építették a pincéket a város alatt, eltérő szinteken, időnként állami és városi támogatással – ebből alakultak ki az alagútrendszerek.
Ezek a pincék a 20. századra összeértek, a föld alatt akár egy második város is épülhetett volna. Hasonló pincerendszer Magyarországon egyedül Egerben van. A legmélyebben húzódó, akkoriban már feltárt járatokat az ötvenes-hatvanas években légópincékké nyilvánították. Azonban hamar rájöttek, hogy ezek a pincék egymással számos helyütt összeköttetésben állnak, ezért a Rákosi-rendszerben a pincerendszer átjáróit befalaztatták. Ezzel egyszer és mindenkorra megszüntették az ellenőrizhetetlen földalatti átjárásokat.
A pincerendszer feltérképezésében leginkább a Bányászati Aknamélyítő Vállalat munkatársai vették ki részüket. Szükség is volt rá, hiszen sok veszélyt rejtenek ezek a pincék – a felszínen élőkre. A belvárosi épületek és utak alatt szinte bármikor beszakadhat a föld, főleg nagyobb esőzések és olvadások idején, minden évben előfordul egy-két eset. Már eddig is rengeteg üreget tömedékeltek, és még mindig sokat kellene, ám a költségvetésből inkább csak a kárelhárításra futja. Aztán vannak még olyan területek is, amelyeket eddig fel sem mértek, nem tudjuk, hogy pontosan mi van a házak és utak alatt. Ráadásul a tömedékelés is csak átmeneti megoldás, hiszen a víz mindenképp utat keres magának, így idővel új üregek alakulhatnak ki.
Mindemellett a pécsi pincerendszer megléte nagy lehetőségeket is rejt, komoly turisztikai vonzereje lehet a városnak. Már most is egyedülálló látványosságok helyszínéül szolgálnak, és a lehetőségeket még koránt sem aknáztuk ki teljesen.
A Munkácsy M. utcában kapott helyet Magyarország legnagyobb Akvárium-Terráriuma, 10 méterrel a föld alatt. A hüllőbemutató 800 négyzetméteren várja a látogatókat.
A Káptalan utca és a Janus Pannonius utca között húzódó egykori bortároló pincerendszer átépítésével és berendezésével készült el a 400 méter hosszú, 1050 m2 területű Mecseki Földalatti Bányászati Kiállítás.
A Szent István tér alatt a Cezar Winery Kft. (az egykor híres pécsi Littke Pezsgőgyár területén) ma két kilométer alagúthálózattal rendelkezik öt szinten, ahol a borok „pihennek” és érlelődnek. A Pezsgőház Étteremben (előzetes egyeztetés szükséges!) pincelátogatásra is biztosítanak lehetőséget, bemutatva a Pezsgőház és a labirintus történetét, valamint a különböző pezsgőkészítési eljárásokat.
A belvárosban több picében is éttermet alakítottak ki, sajátos hangulatot biztosítva egy vacsorához, vagy éppen üzleti rendezvényhez.
Egyes helyeken szerveztek már kiállításokat is, sőt, a Pécs 2010 EKF program keretében is tervezik, hogy a török kulturális programok egy része stílszerűen a török kori pincékben valósuljon meg.
Élelmes vállalkozók már paintball csatákat is szerveztek itt, a résztvevők nem kis örömére.
És beindulni látszik a „pinceturizmus” is, vagyis idegenvezetővel látogatható a pincerendszer egy része. A túrára egy alagútmester is elkíséri a látogatókat, a program ugyanis nem veszélytelen, bizonyos szabályok betartása kötelező. Ezek a túrák még nem rendszeresek, információt a régészeti múzeumban ill. a Tourinform irodában lehet kérni.
És még egy példa arra, mire jó a pécsi pincerendszer, és mennyi költséget lehetett vele megspórolni. A történelmi belváros rekonstrukciója során a nagyobb hőigényű középületek ellátására a középkori pincerendszer egyes szakaszainak igénybevételével kialakított járható alagútban épült ki a távhőellátó vezeték. Ezzel a belvárosba úgy sikerült a távhő közművel „megérkezni”, hogy a felszínen a munkálatokból semmi nem volt érzékelhető. A több kilométer távhővezeték építése egyáltalán nem zavarta a város életét, holott egy ilyen nagyszelvényű közmű hagyományos építése évekre béníthatta volna meg a belváros forgalmát és hatalmas járulékos költségterhet is okozhatott volna a városüzemeltetésben, a közlekedésben és magában a beruházásban is.
Végül említsük meg azt világszerte egyedülálló, ezer négyzetméteres pincelabirintust, amely a Rákóczi út és Tímár utca közötti terület alatt húzódik. A korábban egyetemi klubnak szánt mélypincét és a hozzá kapcsolódó több száz négyzetméteres kiszolgálóegységet a ‘80-as évek közepétől Dévényi Sándor építész tervei alapján teljesen felújították, de hasznosításra vár. Ott van, csak vinni kell.
